BLOODY TERRITORIES (1969)

Kôiki bôryoku: ryuuketsu no shima

Rendezte: Yasuharu Hasebe

A 60-as évek legvégén készült ninkyo filmeken már erősen érezhető volt, hogy a régimódi, hagyománytisztelő jakuzák ideje kezd lejárni. Bár a történetek még mindig ragaszkodtak a giri/ninjo dilemma jól kitaposott (és már egyre unalmasabbá váló) alapsémájához, a karakterek már kezdték levetkőzni idejétmúlt idealizmusukat, és a műfaj jellegzetességének számító lovagias erkölcsiség is kezdett lassan eltünedezni. Ezekben a Nikkatsu stúdió által gyártott jakuzafilmekben fokozatosan egyre több lett az erőszak, a szex és a gátlástalanság. A Nikkatsu aztán a 70-es évek elején csődbe ment, és a túlélés érdekében kénytelenek voltak áttérni a jobban jövedelmező pinku filmek gyártására. Ekkor számos filmszínész és rendező hagyta ott a stúdiót, de néhányan maradtak, és egyszerűen csak alkalmazkodtak az új helyzethez. Yasuharu Hasebe neve is leginkább a legendás Stray Cat Rock lánybandás sorozathoz (a gyönyörű Meiko Kaji főszereplésével), illetve egyéb kultikus pinku-eigákhoz köthető, de ezeket megelőzően, még a Nikkatsu stúdió fénykorában, ő is készített néhány jakuzafilmet, mint például az 1969-es Bloody Territories, ami szintén valamivel reálisabb képet ad a jakuzák világáról, és ami hibái ellenére is egy igazi, hamisítatlan gengsztermozi.

A rendőrség állandó nyomása miatt, a Kanto régióban tevékenykedő Sakura Szövetség arra készül, hogy feloszlassa magát, és a tagok legálisan működjenek tovább. A főnökök mind beleegyeznek a visszavonulásba, kivéve az idős Onogi oyabun-t, aki harmadik generációs főnökként nem kívánja felszámolni a családját. A nagyhatalmú Kansai Szövetség kihasználva a helyzetet, meg akarja szerezni magának a klánok területeit, így az Onogi családét is. A Kansai folyamatosan zaklatja az Onogi klán embereit, és az eleinte csak kisebb incidensekkel járó konfliktus hamarosan már emberéletet is követel mindkét oldalon, egy háború kitörésének szélére sodorva a családokat. A két fél ezért egy közvetítő segítségével megpróbálja rendezni az ügyet, és elkerülni a vérontást. De a békekötés sokba kerül, ráadásul a békítő ceremónia alkalmával rendezett szerencsejátékon Onogi folyamatosan veszít, ezért Yuji-nak és Yato-nak, a klán két kapitányának gyorsan pénzt kell szerezniük. A főnök és a klán hírnevének megőrzése érdekében kénytelenek a gyorskölcsön fedezeteként a klán főhadiszállását feltenni. A Kansai azonban megvásárolja a tartozást, és ezzel a kezükbe került az Onogi klán is. Yuji-ék megpróbálnak mindent, hogy pénzt szerezzenek a visszavásárláshoz, de a Kansai-nak ezt sikerül megakadályoznia. Amikor a kisemmizett Onogi oyabun magából kikelve rátámad a Kansai főnőkére, a testőrök végeznek vele és Yato-val is. Yuji-nak nem marad más választása: bosszút kell állnia főnőkéért és az egész klánért.

A beszédes cím alapján joggal várhatnánk egy véres leszámolásokkal teli kíméletlen jakuza mészárszéket, ehelyett kapunk egy viszonylag egyszerű, és könnyen követhető gengszterfilmet, ami ráadásul meglehetősen spórol az akcióval. A terület miatt zajló konfliktus mértéke a film nagy részében inkább csak hidegháborús, tárgyalások és kisebb összetűzések teszik ki a cselekmény jelentős részét. Legalábbis amíg el nem érkezünk a film végéig, ahol aztán a végső leszámolás során igazi gyilkos ámokfutásnak lehetünk szemtanúi, ami valamelyest kárpótolhatja a vérre és akcióra szomjazó nézőket. És ha már akció: ami talán a legszembetűnőbb dolog az egész filmben, hogy bár a történet a modern Japánban játszódik, a jakuzák kezében egyáltalán nem látunk lőfegyvereket. Itt mindenki tanto-val (késre emlékeztető, rövid karddal) van felfegyverkezve, és azzal igyekszik az akaratának érvényt szerezni. Semmi golyótépte seb, semmi lőporszag a levegőben.

A már jól ismert "nagyhatalmú klán a régimódi jakuzákból álló kis klán ellen" alapkonfliktusra építő történet elsőre úgy tűnik, hogy nem sok meglepetést tartogat, és a film a középtájékon visszaeső tempó miatt kicsit talán fárasztóvá is válhat, de egy kis odafigyelés árán azonban meghálálja a türelmet. A Bloody Territories néhol egészen fordulatos és érdekes története során ugyanis szinte teljes körű betekintést nyerhetünk a jakuzák legbelsőbb rétegeibe. Megismerhetjük a szertartások folyamatait, a különféle pénzszerzési praktikákat, és úgy általában az egész szervezet működését. Így aztán érdekességnek sem utolsó, de a sztori önmagában is kellően szórakoztató, és éppen ezért a film képes rá, hogy a figyelmünket végig lekösse, de ehhez nem árt, ha a szereplőkkel és az eseményekkel folyamatosan tisztában vagyunk. Yuji szerepében a Nikkatsu egyik legnagyobb sztárját, az azóta a színészetet énekesi karrierre cserélő Akira Kobayashi-t láthatjuk, aki ezúttal nem nyújt különösebben emlékezetes alakítást, de igazából a karaktere sem túl izgalmas. Az öreg Onogi oyabun-t alakító, karakteres arcú Yoshi Kato viszont már sokkal meggyőzőbb. Kissé furcsa, de szimpatikus öreguras tekintete mögött van valami nemesi, ami miatt sokkal hihetőbbnek tűnik az általa életre keltett békeszerető, régimódi főnök figurája.

A Bloody Territories egyáltalán nem rossz film, de a legnagyobb hibája a kiszámíthatósága. Ezenkívül nincsenek benne igazán érdekes karakterek, stílusos fényképezés vagy az agyunkban kitörölhetetlen emlékként tovább élő bombasztikus képsorok, de mégis úgy gondolom, hogy érdemes vele egy próbát tenni. Megfelelő türelemmel ugyanis egy jól felépített, érdekes, de még mindig csak egy átlagos jakuzafilm élményével gazdagodhatunk.